|
Farkasvér(folyamatosan frissül)
Taly készítette(Nem lemásolni!!!!!!!!!)
Farkas vér
 
Egy havas téli napon születtem. Ereimben a farkas vér csörgedezik, sok testvérem született még, azt hiszem 5 -en vagyunk. Még nem tudom kinyitni a szemem, ezért még nem is tudom pontosan. Anya nagyon kedves és meleg.
Eltelt 6 hét, lassan már megállunk a saját lábunkon, fehér színem van, és kimondottan tetszik, a többiek nem így néznek ki. Én anyára hasonlítok. Apa mindig morog ha rosszat csinálok. Nagyon szeretem a csínyeket, de este megpihenünk anyu mellett. Nagyon szép volt az életünk, boldogok voltunk. Lassan cseperedtünk és megtanultunk vadászni, egyre jobban ment már.
De valami megzavarta ezt a nyugalmat. Boldog életünk egy szempillantás alatt hamuvá lett. Vadászok jöttek és megölték a farkasokat, pedig mi nem ártottunk nekik. Anyu elvitt minket egy biztonságos helyre, ahol senki sem találhatott ránk, de nem számolt egy bizonyos ténnyel. A kutyák, akik a vadászokkal voltak ránk találhatnak és ránk is találtak. Nagyon megijedtem, a vadász anyura lőtt, megijedtem és hátra léptem, beestem egy lyukba és nem tudtam kijönni.
Vonyítást és fájdalmas sírást hallottam kintről, a testvéreim és anyu hangjával keveredve. Féltem és nem mertem megszólalni. Amikor a hangokat már nem hallottam, megpróbáltam kikászálódni, de nem nagyon sikerült. Végül vonyítottam, hogy valaki meghallja sírásom. Nem kellett sokáig várnom, valaki már meg is hallotta.
-Ki van itt? – kérdezte a hang
-Segítség, nem bírok kimászni. – A farkas benézett a lyukba és kiemelt. – Köszönöm!
-Mi történt itt kölyök?
-Nem tudom, én beestem abba a gödörbe – a szavam elakadt, amikor megláttam körülöttem a sok vért! – Anyu! Anyu! – kiabáltam
-Ő már nem jön vissza. Az emberek megölték.
-De miért? Miért bántoták?
-Ilyenek az emberek, megölik azt aki sosem ártott nekik. Ha fenyegetést éreznek, már ölnek. Ezt ne felejtsd el, nem bízhatsz meg egy emberben!
-Értem!
-Mondd csak mi a neved?
-A nevem? – néztem a vért a lábaim előtt. – A nevem Blood.
-Fura név egy ilyen kis kölyöknek! Na én mentem! Szia!
-Várjon! És velem mi lesz?
-Én egyedül járom a világot kölyök, nem falkában. És nincs kedvem még egy kölyköt is magammal cipelni.
-Ó! Sajnálom! Nem tudtam! – komorodtam el, mihez kezdek most?
-Na menj már kölyök, járd a saját utad!
Ott hagyott engem egyedül, a vérrel áztatott hóban. Lassan elindultam, de véres lábnyomom még sokáig jelezte, hogy merre mentem. 
Süvített a szél, a hó úgy esett, mintha sosem akarna elállni. Már nagyon fáztam és éhes voltam, amikor megláttam egy barlangot. Talán menedékül szolgálhat egy kis időre. Bementem hát, hogy megpihenjek, a barlang elég tágas volt egy ilyen kis farkasnak, mint én. És üres is, nem fenyegetett veszély. Így hát megpihentem ott. Másnapra elállt a vihar. De úgy döntöttem, hogy egy darabig maradok, hisz itt biztonságban vagyok. A vadászat nem ment valami fényesen, de sokat gyakoroltam. És néha a szerencse is mellém állt, egyre jobb vadász lett belőlem. Ahogy jött a tavasz egyre több élőlény bújt elő vackából. A legjobban a halhúst szeretem. Bár elég nehéz fogni, de majd belejövök. Megmásztam a barlang közelében lévő hegyet, gyönyörű onnan a kilátás. Egyre több erő van bennem. Minden napom egy újabb kaland. Lassan kinövöm a vackomat. Újat kell majd keresni. És egyik nap útra is indultam, új kalandokat és új otthont keresni. Csak hogy ez nem ment zökkenőmentesen. Hangos sírást hallottam. Elkezdtem keresni a hang forrását. És meg is találtam.
Egy velem kb. egyidős fekete színű farkas lába beszorult egy csapdába.
-Hagyd abba a kiabálást! Így csak meghallanak az emberek! – mondtam
-Könnyű mondani, nagyon fáj!
-Mindjárt segítek! De mondd csak, mi a neved?
-A nevem Dark! De miért?
-Az én nevem Blood! Örvendek!
-Én is, csak segíts már.
-Rendben!
Kerestem egy botot, amivel pont ki tudtam feszíteni a csapdát. Dark pedig kihúzta a lábát.
-Huh, elég csúnya!
-És fáj is! – mondta – De legalább kiszabadultam! Köszönöm!
-Nagyon szívesen! – mosolyodtam el. – Mondd csak hol vannak a szüleid, ha gondolod haza kísérlek.
-Nem messze lakunk innen, de én nem megyek haza!
-És miért?
-Apa mindig csak parancsolgat és semmi sem jó neki! Ezért szöktem el.
-Elszöktél? Pedig ha tudnád milyen szerencsés vagy!
-Szerencsés? Viccelsz?
-Nem! Nem viccelek. Az én családomat megölték az emberek. Az édesanyám és a testvéreim mind odavesztek! Apáról nem tudok semmit. Te nem is tudod milyen szerencsés vagy, hogy van családod.
-Ó! Bocsánat, nem tudtam, ne haragudj!
-Jobban tennéd, ha hazamennél!
-Blood!
-Igen?
-Elkísérnél akkor?
-Persze!
Dark egy kis idő múlva már rendesen tudta használni a lábait, így már gyorsabban haladtunk. Végül elértük a vackukat, lassan lépkedtünk a barlang felé, úgy látom Dark fél. De majd túlleszünk rajta! -Váó! Te itt laksz? Gyönyörű ez a hely!
-Hát igen, elég szép.
-Egy hegy! Mondd csak, már megmásztad?
-Nem mászok hegyeket!
-Na ne már Dark! Mit csináltál egészen idáig?
-Hogyhogy mit? Éltem az életem, arról nem tehetek, hogy nem másztam még hegyet!
-Jó, bocsi! Én tuti megmászom! Szerintem hegyet mászni nagyon jó!
-Dark! – Szólalt meg egy kemény, ám szerintem mégis szelíd hang. – Hol voltál idáig? Felkutattunk érted mindent!
-Elmentem egy kis időre, miért olyan nagy baj ez apa! Már nagy vagyok, megállok a saját lábamon.
-Nem! Te még csak egy szemtelen kölyök vagy, aki nem hallgat a jó szóra! Édesanyád nagyon aggódott érted! Te meg csámborogsz össze vissza!
-Hát izé… -Szóltam közbe– Akkor én megyek is, örülök, hogy megismerhettem uram! Te meg vigyázz magadra Dark! Viszlát!
-Várj! – szólt utánam Dark apja – Te ki vagy?
-A nevem Blood! Nemrég találkoztam Dark-al és haza kísértem.
-Haza kísérted?
-Neki nincs családja apa! Őt nem féltik a szülei, nyugi!
-Bárcsak féltenének inkább! – szomorodtam el – Dark becsüld meg a családod, mert az a legnagyobb kincs a földön. És ezt észre sem veszed addig, amíg el nem veszted! – mondtam és elfutottam. Célba vettem a hegyet, legalább kétszer akkora volt, mint amit eddig megmásztam! Hamar felértem a tetejére, legalább ötször nagyobb kéne, hogy rendesen kifáradjak! Most jut eszembe, nekem alvóhelyet kell keresnem, nemsokára lemegy a nap. Amilyen gyorsan fent voltam, olyan gyorsan lent is. Nem találtam semmi jó alvóhelyet, így csak meghúzódtam egy szikla mellett. De épp, amikor már félig elaludtam.
-Blood! Blood merre vagy? – hallottam Dark hívását.
-Itt vagyok, álltam fel. De miért keresel Dark?
-Akarsz a családomhoz tartozni?
-Hogy?
-Nem akarsz velünk élni? – Hallottam Dark apjának a hangját.
-Ez most komoly?
-Úgy nézünk ki, mint akik viccelnek?
-Szóval mi a válaszod?
-Jaj Blood tök jó lenne, ha lenne egy nővérem is és nem csak a kisebb testvéreim!
-Rendben, maradok!
Azt hiszem, hogy boldog vagyok, van új családom, akikkel mostantól élhetek, persze nem pótolhatják az igazi családom, de úgy érzem, hogy velük boldog lehetek.
Ahogy telt az idő, egyre jobban éreztem, hogy nem tartozom ide. Nem lehetek boldog itt, még ha most az is vagyok. Persze itt mindenki kedves velem, de ez nem az én családom. Most is 4 tesóm van, de ők nem pótolhatják az igaziakat. És nem is bírtam tovább várni, egy szép nyári napon indulnom kellett.
-Dark! Mennem kell, nem maradhatok veletek! Sajnálom, nem vagyok ide való.
-De miért nem Blood?
-Valami hív, egy érzés. Meg szeretném találni az utamat, nem szabad itt megállnom, érzem.
-Blood, kérlek, ne menj.
-Muszáj lesz hugi, nem maradhatok. Rá kell akadnom az igazi célomra. Az nem lehet, hogy csak egy árva legyek ebben a nagy, világban, akiről nem tud senki.
-És mi lesz velem, ha elmész?
-Nyugi, megleszel nélkülem. És majd még biztosan találkozunk.
-Rendben. Megmondom apáéknak. Biztos, hogy tőlük nem akarsz elköszönni?
-Biztos! Ha elköszönnék tőlük, akkor nem lenne szívem elmenni.
-Akkor inkább köszönj el tőlük.
-Dark, vigyázz magadra! – Mondtam és megnyaltam az arcát, majd elfutottam.
A szél gyengéden hatolt a bundámba és én csak futottam vele szembe, egyre gyorsabban haladtam. Nagyon élveztem, ahogy a szél játszik velem. Még nem tudtam, hogy hova tartok, de éreztem, hogy meg fogom találni azt, amit keresek.
Este fekvőhelyet kerestem, kisebb nagyobb sikerekkel. Már mindegyik nagyobb barlangban lakott valaki és eszük ágában sem volt, hogy maguk közé hívjanak. Míg a végén mégis csak ráakadtam egyre és amint beértem, elnyomott az álom.
Reggel viszont hangos morgásra ébredtem. Amint kinyitottam a szemem, felpattantam. Egy fekete farkas állt velem szemben. A homlokán egy holdhoz hasonlító folt volt. És ahogy elnézem, elég mérges rám.
-Ki engedte meg, hogy be gyere ide!
-Ne haragudj, sajnálom. Nem tudtam, hogy már lakik itt valaki.
-Most már tudod, menj innen kölyök.
-Én nem vagyok kölyök, a nevem Blood!
-Akkor Blodd, nekem mindegy, csak menj már innen.
-És mi a te neved?
-Luna, de most már tünés innen.
-Rendben és még egyszer sajnálom. – mondtam, majd kikullogtam a barlangból. Hirtelen ugatást hallottam. Ezek kutyák és erre tartanak. Jaj ne, ha megtalálják itt Lunát, őt is megölik, szólnom kell neki, majd visszafutottam a barlangba.
-Hé, nem megmondtam, hogy tünés innen?
-Kutya ugatást hallottam, erre tartanak, menekülnöd kell.
-Menekülni? Miért?
-Ha rád találnak, akkor ide hívják a vadászt, és ő megöl.
-Nem találnak meg, ha nem tudnád, én különleges farkas vagyok
-Hogy érted azt, hogy különleges?
-Hogy lehet ezt máshogy érteni?
-Akkor fogalmazzunk úgy, hogy fejtsd ki bővebben.
De ekkor már eléggé közelről hallottam a kutyákat.
-Most nem lehet, maradj csendben!
-Jaj ne. – Mondtam és megremegett az egész testem, féltem. Eszembe jutottak a régi emlékek. A sok vér, a fájdalmas vonyítások és hogy én nem tehettem semmit.
-Blood! Nyugodj meg. Mi van veled?
-Sajnálom – Mondtam és a remegés csak nem akart elmúlni.
Ekkor négy kutya rontott a barlangba. Most mi lesz velünk? Hogy fogunk kimászni ekkora csávából?
A négy kutya fenyegetően haladt felénk. De ekkor Luna szélsebesen támadt rájuk. Szinte alig láttam valamit. Három kutyát tepert le, de a negyedik nekem támadt. Én pedig csak álltam ott, mint a kőszobor, meg sem tudtam moccanni. A kutya a torkomnak támadt és éreztem, ahogy a fogai áthaladnak a bundámon és a testembe fúródnak.
- Blood! – kiáltotta Luna és elkapta a kutya torkát, majd lendített rajta egyet és leszedte rólam. Majd a földhöz vágta. Már végzett is a négy kutyával. Persze nem ölte meg őket, de tett róla, hogy egy darabig ne is tudjanak felkelni. – Gyerünk Blood, mozdulj!
- Igen – mondtam – Megyek! – Futottam Luna után. Végül megálltunk egy tavacska partján.
- Blood, nagyon megsérültél?
- Nem, semmi bajom.
- Gyere, lemossuk a vért.
- Rendben. Bár Blood a nevem, illik hozzám ez a kis vér. – mondtam és elmosolyodtam. Luna is mosolygott. Már barátok vagyunk. Remélem ez így is marad.
Miután ittunk és lemostam magamról a vért, tovább indultunk. Luna azt mondta, hogy velem jön egy darabig, mert úgy látja, kell nekem a segítség. Mi tagadás, igaza van. Bárcsak én is olyan jó harcos lennék, mint ő.
- Luna! Odanézz egy óriási hegy! – csodálkoztam el.
- Te mániákus vagy!
- Nem is!
- De igen!
- Csak egy kicsit!
- Nagyon!
- Hé, hagyj már békén.
- Nyugi Blood, csak vicceltem.
- Akkor megmásszuk?
- Nem!
- De miért?
- Most nincs rá időnk. Megtanítalak pár technikára, de figyelmeztetlek, hogy ez nem leányálom. Előre figyelmeztetlek.
- Rendben, készen állok. Ezek szerint nem mászunk hegyet.
- Hé, azt hagyd későbbre, gyerünk kezdjük az edzést. – Mondta, majd felém támadt. – Támadj Blood. Ne hagyd magad.
Eközben:
- Vigyázz magadra kicsim.
- Rendben anyu!
- Dark, biztosan ezt akarod?
- Igen, Blood után megyek, ne féljetek, nem lesz bajom.
- Minden nap gondolok majd rád.
- Rendben anya, szia!
Köszönt el Dark a családjától, majd utánam eredt. Ő is megtalálta a barlangot, érezte a szagomat és a vér szagát is. Megijedt, hogy történt velem valami, de amint meglátta a vérnyomokat a földön, követni kezdte őket. A pataknál ő is megállt, már régóta érezte, hogy egy másik farkas is velem van. Követte a szagunkat és meg is talált minket!
- Blood! - Rohant felém – Mi történt veled? Kelj fel, hallod?
- Hé! Menj onnan! – Kiáltott rá Luna
- Mit tettél a barátommal?
- Nyugodj meg Dark. – Szóltam rá.
- Blood jól vagy?
- Persze, minden rendben. – Emeltem fel a fejem, bár elég nehezen sikerült. Majd sikerült lábra állnom. – Ő itt Luna, a barátom.
- A barátod? Ezért akar megölni?
- Dehogy akar megölni. Csak edzünk.
- Mi?
- Én akarok lenni a legjobb harcos. Ehhez sokat kell gyakorolnom, Luna segít nekem.
Dark elmesélte, hogy mi történt, azóta, mióta elmentem. És azt is, hogy mostantól velem tart, vagyis velünk, hiszen már Luna is a falka tagja. Egy háromtagú farkas falka, nem is rossz. De ki is a főnök?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
